Devecser 2010. október 20-21.

Megjártuk Devecsert 2. alkalommal is okt.19-20-21-én.

A tapasztalatokról szeretnék írni, ami sokkal jobban körvonalazódott a második látogatás alkalmával, mint múlt héten, bár akkor is feltűnt egy fontos mozzanat.

Előre szeretném bocsátani, hogy katasztrófa esetben az embernek nem lehet semmilyen rasszista nézete sem, mert magyar emberekről van szó, bármilyen legyen a bőre színe.
Mégis kiolvadt a biztosíték néhányszor.

Ezen a héten kedden érkeztünk Ajkára éjfél után egy város széli sportcsarnokba. Kicsit zordabb körülmények fogadtak bennünket, mint a múlt héten egy másik iskolában. A sportcsarnok hőmérséklete nem lehetett több 8-10 foknál. Természetesen reggel mindenki csonttá fagyva ébredt. Délután pedig esőben dolgoztunk.

Az eligazítás és védőruha felvételezés, az étkezés a szokásos módon.
A korábban Baján és Kiskőrösön összegyűjtött adományokat a Katolikus Caritas átvevő helyén leadtuk. Örömmel fogadták, bár az említett helyen nem tudták elraktározni a hely szűke miatt. Így rögtön egy másik autóba tettük.

A mentesítő munka egy másik utcában folytatódott, ahol 150-180 cm magasan is ért az iszap valamikor. Az udvarokból kellett a markolók után maradt föld és iszap maradékát kilapátolni a konténerekbe. Kb 1000-1200 önkéntes, tűzoltó, katona és más településekről „kölcsönadott” közmunkás dolgozhatott.
Előzőleg és most is az tűnt fel, hogy elvétve lehetett látni az egész munka folytán (5-6 fő) cigány származású mentesítőt. Pedig Devecser lakosainak legalább 60 %-a a cigány kisebbséghez (többséghez) tartozik.
Az elöntött területeken pedig szinte csak ezek a házak-putrik találhatók. Java részét már el is dózerolták, de lakhatóvá tehetők udvarán egyetlen cigány tulajdonos sem dolgozott. Egy helyen messziről, zsebre dugott
kézzel nézték, ahogyan a saját házuk udvarát takarítjuk.
Az ingyen ebédosztásnál viszont annál több kisebbségi-többségi állt sorba szép divatos ruházatban és tiszta sportcipőben.
Napközben a Caritas segély sátránál is feltűnt, hogy a fentebb említett etnikum képviselői igen nagy számban kérték a járandóságukat. Ami szem-szájnak ingere mindent kaptak amit kértek: cumisüveg, bébiétel, pelenka,
gyümölcs, ennivaló, tisztítószer stb. Hatalmas ruháskosárral, mind a két kézben megtömött szatyorral távoztak.

Utána egy középkorú hölgy is kért a mamájának némi konzervet -a kiszolgáló egyházi személyzet ajánlotta még neki a krumplit és a hagymát- mire a hölgy azt mondta, hogy az nem kell, mert Hódmezővásárhelyről kapnak a rokonoktól azt.

Meg is jegyeztem a sátorban posztoló két másik barnabőrű hableánynak, ha én ezt előre tudom, hogy azok viszik majd szanaszét az adományt, akik nem fogtak lapátot, akkor egyetlen marék lisztet nem gyűjtök. Mire a válaszuk az volt, hogy: „ ná dé hát kérém nékik nincs munkájuk és pénzük ázír jár nékik á ségíly”.
Jó –mondom én- akkor meg főleg lapáttal a kézben gumicsizmában és nem Adidas sportcipőben jobban mutatnának:

Mindegyikünkben rossz érzéseket gerjesztett és nagyon átgondoltuk, hogy muszáj volt nekünk idejönni ?

A látottak alapján és a segélyeket kiosztó személyzettel elbeszélgetve az a végső következtetés vonható le, hogy a térségbe rengeteg mennyiségű segély érkezett. A raktározásuk is nagy gondot okoz már. Véleményünk szerint nem kell több segély a térségbe, mert már a pazarlás és a „biznisz” megy. Ha valaki akarna mégis segíteni, akkor csakis a személyes Magyarok Szövetsége kapcsolatokat használja, úgy biztosan oda jut a segély ahová kell.

Üdvözlettel: Kósa Gyula MSz Kiskőrös