Egy Mindenkiért, Mindenki Egyért

Gondolj bele! Van egy csoport, mely közösen, együttes erővel, egyetértésben, békében, harmóniában és szeretetben tevékenykedik. Azonos célokért, a csoport életét megkönnyítően.

Tegyük fel, hogy hatalmas vagyonnal, földekkel, értékekkel, kincsekkel rendelkeznek. Kérdés: - hogyan tudnád te, mint kívülálló tőlük a javakat megszerezni, anélkül, hogy szemtől szembe fordulnál velük? - mert ahhoz túl erősek.

Úgy tudnád, hogy az egységet, amelyben közösen tevékenykednek egymásért, és egyúttal magukért, pártokra szakítod szét. Mi lesz ennek a következménye? Békétlenség támad köztük, nem tudják eldönteni, hogy merre is akar most a csoportjuk tartani, erőik egymás elleni küzdelemben őrlődnek fel, és viaskodnak saját maguk ellen. Úgy, mint egy rákos szervezet. Mert nincs megértés, csak pártoskodás. Magyarán demagóg demokrácia.

Ebben a zűrzavarban pedig te, aki létre hoztad az őrületet köztük, könnyűszerrel magadhoz tudsz kaparintani minden hatalmat, vagyont, pénzt, értéket, mert ők egymás elleni harccal vannak lekötve, és téged pedig, aki az egész uszítást létrehoztad- téged pedig nem vesznek észre. Oszd meg és uraskodjál, de a hatalomra ettől még nem leszel méltó, mert csak szenvedés és pusztulás jött létre kezednek munkájából, és egykor majd ez a szenvedés vissza száll rád, mert ki szelet vet, vihart arat.

És ha már szét lett pártokra szakítva egy csoport, akkor hogyan lehet azt újra egybe kovácsolni? Ehhez kell egy közös nevező, mint a matematikában, hogy a törtek ne legyenek törtek, hanem egészekké váljanak. Egység alakuljon ki.

Mi lehet egy ilyen közös nevező? Talán az, ami régen, mikor még egyetértés és megértés volt - talán az ahhoz való visszatérés meghozná a megújulást, és a feltámadást. Mi volt régen? Régen közösségek voltak, a közösségek szövetségre léptek, a szövetségek pedig létre hoztak egy egész népet és nemzetet.

A modern ember legnagyobb problémája, hogy számkivetetté vált a világból, mert nem találja a helyét. A családokat szándékosan tették tönkre, a közösségeket, a falvakat, országokat, nemzeteket szintúgy tudatosan pusztították lelkileg és testileg. De még szellemileg is! Mivel pedig hogy nincs hová tartozni, nincs értelme sem az egésznek, mert önzésből kevés léleköröm nyílik számunkra. Mikor egy közösséghez tartozhat valaki, akkor érzi a személy fontosnak és hasznosnak magát, mert ugye az ember, társas lénynek lett teremtve - valaki által.

Szóval a közös nevezőket kell újra megtalálni, és ismét működtetni. A közösségek újbóli létrehozását, a családok rendbe tételét. Majd mikor az idő és az emberek ismét megértek rá, a vallás, az Isten tudásának fontosságát feleleveníteni.

Mert ha a magyarságunk szempontjából megvizsgáljuk azt az időszakot, mikor eredményesek tudtunk lenni, akkor észre fogjuk venni, hogy a család, vallás, nemzet és a lelki értékek rendben voltak. Ezek nélkül pedig nem működik semmi egészségesen, mert ez a természet rendje. Forrás, ér, csermely, patak, folyó, folyam, óceán. Ez az élet rendje. A sok kicsi sokra megy, mert egybe rendeződik. Egy mindenkiért, mindenki egyért. Minden összefügg mindennel. Ez a természet rendje és csak ez lehet működőképes a világunkban. Mert így teremtette meg valaki egykoron.

Ennek a mintájára létezett például régen az őseink idejében a királyság, felszentesítve a Szent Korona alkotmányával. Néha úgy érzi az ember, hogy a kettő egymás nélkül nem tud rendesen működni. Mert, ahogy a fának van törzse, ága, gallya, vesszőcskéje, úgy a természet mintájára, ha működni akar valami, szintén ezt a példát kell követnie. Hierarchikusan épül fel az egész világ, a nagytól egészen a kicsiig. A kicsitől egészen a nagyig. A demokráciában is hierarchikus a rendszer, csak azt mi nem látjuk, mert a színfalak mögött van elrendezve. Csak a tv-kben mondják be, hogy szabadság van. Szabad országban élünk! Mindenki azt gondol, azt csinál, azt mond, amit Szabad!

Fénybenjáró