Felhívás a GDP „+1,7%” növekedése, sikerre

Először is leszögezzük, hogy a növekedés, az értékelt, és sikernek tekintett eredmény.

A Magyarok Szövetsége mozgalom viszont szeretné a közvélemény figyelmét felhívni az alábbiakra:

Évek óta halljuk, illetve hallhatjuk „gazdasági szakértők” szájából, hogy a magyar mezőgazdaság részaránya a nemzeti jövedelem megtermelésében annyira szerény, hogy az ország jövőbeli fejlődését erre alapozni csupán az álmok birodalmába tartozik.
Eme „szakértőket” békés szendergésükből talán felébreszti a legújabb KSH adat, mely szerint a GDP növekedése 2011 utolsó negyedében elérte az 1,7 %-ot (Európában az egyik legmagasabb), s ebben a növekedésben oroszlánrésze volt a mezőgazdasági termékek (gabona, kukorica) exportjának. A kormány persze ebben a növekedésben a gazdaságpolitika első eredményét látja, legalábbis így kommunikálják, közlik. Amiben, részben igaza is van.

Mi az, ami ezt az eredményt hozta és mi a valóság?

2011-ben a gabonatermés ~ +30 %-kal magasabb volt, mint az előző évben. Pedig az év nem indult jól mezőgazdasági szempontból: a száraz telet még szárazabb tavasz követte és májusban közel álltunk ahhoz, hogy a gabonatermés jó része elpusztuljon. Május végétől azonban – szerencsénkre - csapadékosabb idők következtek (egészen augusztusig), melyeknek köszönhetően a búzatermés végül jó (+10%) átlagos lett, míg a kukorica (+16%) átlag feletti. De mi történik, ha elmarad az a néhány életmentő, huszonnegyedik órában jött zápor május végén és június elején?! Nemhogy ~30%-os növekedést nem tudnánk felmutatni, de örülhetnénk, ha gabonatermésünk nem esik vissza az előző évi felére!

A 21. században egy ország gazdasági fejlődése eszerint attól függ, hogy van-e elegendő csapadék tavasszal és nyár elején, vagy pedig nincs?
Ezek után az a kérdés merülhet fel bennünk, hogy mennyivel vagyunk fejlettebbek az őskori embereknél, akik rituális esőtánccal próbálták elnyerni az égiek jóindulatát és esőt juttatni a veteményeikre?!

A kérdés annál is inkább jogos, hiszen az öntözést már évezredek óta ismeri az emberiség, és viszonylagos sikerrel alkalmazta eddig a Föld legkülönbözőbb pontjain. De hogy ne menjünk túl messzire, itt a Kárpát-medencében is kiterjedt öntözőgazdálkodás folyt cca. 800-1000 évvel ezelőtt, amint azt a legújabb régészeti és történeti kutatások meggyőzően bizonyítják. Árpád-kori elődeink a folyók vizét speciálisan kiképzett csatornák segítségével hatalmas területeken vezették szét és részben közvetlenül öntözésre használták fel, részben víztározókban tartalékolták szárazabb időkre.

Miért is lényeges ez?

Magyarországon évi átlagban 130 milliárd köbméter víz folyik át, s ezt az irdatlan víztömeget jelenleg lényegében semmire sem használjuk (az utóbbi években az öntözésre fordítható felszíni vízkészleteknek mindössze 0,08-0,1 %-át használtuk fel erre a célra)!

Tehát, nem csak a ciklikusan jelentkező csapadékkal kellene megoldani a hozamnövekedést, hanem jól szervezett módon az időjárástól független vízhasznosítással is el kell érni ezt, vagy jobb termésátlagot.

Mit oldanánk meg, ha ez nem így lenne?

- Milyen mezőgazdaságunk lenne, ha csak olyan mértékben hasznosítanánk folyóink vizét, ahogyan primitívnek gondolt elődeink tették évszázadokkal ezelőtt?
- Mit jelentene az egész nemzetgazdaság számára, ha évről-évre kiszámítható, vagy legalábbis a jelenleginél jóval kiszámíthatóbb lenne a mezőgazdasági termelésünk?
- Mekkora nemzetgazdasági haszna lenne, ha a jelenlegi egy lábon álló (gabona-monokultúrás) agrárium helyébe sokszínű, a vizet széles körben felhasználó mezőgazdaság lépne (aquakultúra, kertészeti ágazatok, legeltetéses állattartás, halgazdaságok)?
- Mit jelenten Magyarország számára a jelenlegi energiaínséges (és a jövőben még energiaínségesebb) időkben, hogy mezőgazdaságát jelentős részben helyi, megújuló energiaforrásokra építi (a vízzel együtt ugyanis a folyók tápanyagokban gazdag hordaléka is hasznosíthatóvá válik)!

Ez minden bizonnyal összmagyar gazdaságpolitikai eredmény lenne!

Végül az eredmény és siker mellé két figyelmeztető jel:

1.) Mekkora lenne a nemzetgazdasági hozadéka annak, hogy az ilyeténképpen nem csupán kiszámítható és mennyiségi növekedést felmutató, de minőségi fejlődésen is keresztülment agrárium a munkáskezek százezreit, ha nem millióit szívná fel, főképp azokban a vidéki térségekben, ahol ugyanennyi a jelenleg munka nélkül tengődők száma? Nem szólva arról, hogy helyenként máris robbanásig feszült a helyzet…

2012-02-17
Magyarok Szövetsége Mozgalom

„Apró betűs rész”
2.) Mit ér az a 30%-os mezőgazdasági növekedés, ahol a gazdálkodók egész éves munkájukat kihordták a „gabonatőzsdére”, a megkapott fizetséget, befizették a külföldi géplízingekre, s a maradék pénzükön a boltokban megvásárolták a különböző adalékszerrel „megerősített” és külföldről behozott élelmiszereket, aminek elfogyasztása után elmentek a temetőben egyik rokonukat a „rákkal” együtt eltemetni.