Fogadjuk be a fecskéket a bárkánkba

Olvasva az alábbi cikket nagyon elszomorodtam. Ugyan rengeteg más érték is egyre ijesztőbb tempóban pusztul és fogy Hazánkban (legfőképpen maga a magyar lakosság), azért talán elnézik nekem, hogy én emellett egy picike madár miatt is aggódom.

A fecske - ahogy sok más állatfaj is - talán ősidők óta hozzátartozik a magyar tájhoz, a nyári égbolt látványához. A fecske - a gólyához hasonlóan - a mi madarunk. Rengeteg magyar otthon ereszének alját "díszítette" fecskefészek.

Az én gyerekkoromnak is kedves emléke a nagyszüleim házának ereszén lakó fecskecsalád.

Ez a pici madár 5-6 ezer km-t repül minden évben, hogy hazatérjen hozzánk, és kikölthesse fiókáit.

Régen, ahol a fecskék fészket raktak, ott örömmel fogadták őket, mert a siker, a boldogság, a gyermekáldás jelképének tartották. (Hát nem éppen ezekre lenne a legnagyobb szükségünk?)

Emellett az embert-állatot kínzó, betegségeket terjesztő legyek, szúnyogok, böglyök ritkításával igen nagy hasznunkra van. Egy fecskepár egy nap alatt is több száz kártékony rovart elpusztít.

Az ezredfordulón a fecskeállomány létszáma stabil volt, de 2001-2006 között drasztikusan lecsökkent!

A szakértők "fecskekatasztrófáról" számolnak be, melynek (egyik) várható következménye, elviselhetetlen mértékű szúnyoginvázió lehet. Azt állítják, hogy már most sokkal több rovar van a szokásosnál, pedig a szezon még el sem kezdődött.

Arra gondoltam, hogy a "Bárka program" keretében ezt a kis madarat is befogadhatnánk bárkánkba, hiszen mint tudjuk, a természet rendszerében minden-mindennel összefügg, és a fecske megmentésével saját megmentésünk érdekében is fontos lépést tehetünk!

Baranyai Márta
Budapest

Korábbi részletes cikkünk itt olvasható