Kedves Magyarok Szövetsége Köz-ö/ős(s)-ég!

Jégbontó havának 10. napján megalakult a Túl-Élő Tagozat.
Kérem az írás alján található emailcímen jelentkezzenek azok, akik részt akarnak venni a Túl-Élő Tagozat munkájában! A gyakorlati és elméleti felkészülést minél hamarabb elkezdjük.
Dolgozzunk a Magyarok Szövetségéért és a többiekért, hogy átvihessük "...a szerelmet (erkölcsöt, értékrendet, hitet, tudást, vallást, vállalást) a túlpartra..."!

Az alábbiakban gondolatokat idézek a Bárka (Géczy Gábor) és az Erkölcs és Értékrend Tagozat programjaiból, illetve a 2012 Blog Túlélés Levelezőlista (Tóth Bálint) leírásából, azzal a nem titkolt céllal, hogy az összetartó gondolatok megélői egy-mást segíthessék a jövő minél fényesebbé alakításában!
Az idézett gondolatokat aktualizáltam és a tagozat feladataihoz formáltam át, az érthetőséget segítendő saját gondolataimmal egészítettem ki!

I. Hogyan tovább?

Önerőből nehéz változtatni, mert eltunyultunk, elpuhultunk elődeinkhez képest mind testben, mind lélekben. Magunktól képtelenek lennénk változtatni szokásainkon, sok ember rabja az angol vécének és a falból folyó meleg víznek.
Az egyre nagyobb árvizek elmossák a gátakat, az egyre nagyobb forróságok felisszák a vízkészleteket, az egyre több helyen fellángoló háborúk megeszik a globalizációt. Melyikünk tudna ma villany, gáz, gyógyszerek nélkül élni?
Hányan tudnánk egy kályhát megépíteni, szappant főzni, vagy egy tehenet megfejni? Hányan ismerik a gyógynövényeket, az ehető vadnövényeket? Hány embernek van ma valós, a természetben használható tudása?

II. Helyzetelemzés

A fogyasztói társadalmakban a multik, a média folyamatosan igényeket, álszükségletet gerjeszt az anyagi javak iránt. Egyre nagyobb mértékben nő a bűnözés, a drogfogyasztás, az alkoholizmus, az öngyilkosságok száma, egyre több család esik szét, egyre inkább általánossá vált a norma-szegés, a korrupció stb.
Mind ezek mellett demográfiai válság, egészség-válság van, vészesen közeledik a nyugdíj-rendszer összeomlása. Bizonytalanság a gazdaságban, az egészségügyben, az oktatásban és kultúrában.
Az emberek kedvetlenek és passzívak, a társadalom demoralizálódott!

III. A túlélő közösségekről

Ha egy élő szervezetet szélsőséges támadás ér, megszűnik a központi vezérlés és az egyes szervek „önálló életre kelnek”. Önellátóvá, ön-vezéreltté, túlélővé válnak, amíg vissza nem áll az egész-ség.
Az emberiség is csak akkor tudja túlélni a támadást, ha élő szervezet mintájára kisebb önellátó, ön-vezérelt, túlélő közösségekbe szerveződik. Hogy térhetünk át a vészműködésre?
Minden önellátás és túlélés alapja a (termő)föld. Egyetlen olyan rendszert ismerünk, amely évezredek alatt sem élte fel környezetét, bizonyíthatóan gazdagította az élő tájat, és emberi életet biztosított tagjai számára: ez a hagyományos, önellátó paraszti kultúra.
Az önellátó paraszti kultúrákat mindenütt ugyanaz a betegség sorvasztotta el, megjelent a rákos daganat a tájban: a nagyvárosi lét. A daganat minden életerőt elszívott a tájból (embert, táplálékot, nyersanyagot) és méreganyagaival (árutermelő gazdálkodás) a maradék egészséges tájat is tönkretette.

IIII. Mi lehet a megoldás?

A betegség létrejöttét megismerve a gyógyítás viszonylag egyszerű:

- el kell sorvasztani a daganatokat (ki kell költözni a nagyvárosokból) és
- nem kell több mérget beengedni (ki kell lépni az ipari árutermelésből).

Mindkét feltétel teljesül, a hagyományos módon, földből élő, önellátó és ön-vezérelt vidéki falvaknál. Nyilván mindenkiben felmerül, hogy akkor miért menekülnek faluról az emberek?

A falusi emberek többsége ma nem a földből él, hanem éhbérért városba ingázik, faluját csak alvóhelyként használja. Az egyre kevesebb földből élő vidéki ember az ipari méretű árutermelés rabja: búzáját 30 forintért veszik meg, majd visszavásárolja a 300 forintos kenyeret (kb. fél kiló búzát tartalmaz).

A traktoráért 1.000.000 (azaz egymillió) kiló búzát (100 vagonnyi) ad. De „az élet él és élni akar”, ezért egyre több falu próbál önellátóvá válni. Például Szabolcs vármegyei Rozsály keltett nagy feltűnést, ahol az emberek a városból visszacsurgatott „segélyek” helyett földjeik erejét használva, önellátással törtek ki a hálóból.

V. A Túl-Élő Tagozat munkájának alapjai

A túlélés alapvető feltétele az összefogás, melynek keretein belül mindenki azt teszi hozzá adott közösség életéhez, amihez ért, amely munkát el tud végezni, amivel rendelkezik anyagi, lelki, szellemi szinten, legyen az bármi.

Valamid mindenképpen van, amit meg tudsz osztani és hasznos lehet mások, a közösség számára, különben nem lennél itt. A Magyarok Szövetségében az elmúlt években elindult – minden valószínűség szerint az elkövetkezendőkben várható kisebb-nagyobb válságok, összeomlások túlélésének esélyét növelő – együttgondolkodásnak a továbbvitelére jött létre a Túl-Élő Tagozat.

Szeretnénk, ha most már elindulna egy gyakorlati megvalósíthatósági terv kidolgozása. Az elsődleges cél egyelőre az, hogy feltérképezésre, összegyűjtésre, majd megosztásra kerüljön köztünk az egymásról tudható szükséges információk egy része, vagy akár összessége. (Ennek megszervezését én vállaltam jelenleg.)

Ezért kérlek, hogy első leveledben, melyben jelentkezel a tagozatba válaszold meg a következőket:

- Jelöld meg, hogy tanyán, falun vagy városban, nagyjából milyen körülmények között laksz (úgymint család, ház, telek, kert, állattartás, miegymás)!
- A későbbi szervezés szempontjából fontos lenne, hogy megjelöld LEGALÁBB az országrészt, ahol laksz, de a megye még jobb lenne. Természetesen minél pontosabb cím lenne a legjobb, de ha a megyét megadod, már akkor is beljebb vagyunk.
- Ezután jelöld meg, hogy mit tudsz adni egy közösségnek. Anyagi-fizikai szinten: föld, melyet nem tudsz egymagad megművelni, VAGY ismeret, hogy van a környezetedben ilyen; „felesleges” készpénz, felhalmozott nagyobb mennyiségű ennivaló, akármi. Szellemi szinten: bármilyen, a túlélést segítő tudás (nyilván, ha fentebb írod, hogy tanyán laksz, akkor nem kell felsorolni, de ha városban laksz, viszont van valami olyan végzettséged, ismereted, ami előre visz, azt írd meg) és tulajdonságok!
- Kérlek, hogy írd meg, hogy rendelkezel-e valamilyen, a védelem szempontjából fontos dologgal: bármilyen fegyver, fegyverhasználat, harcművészeti ismeret, egyéb!
- Jó lenne azt is tudni, hogy a fentiek mellett mekkora kis családdal rendelkezik valaki, akiket „meg kell menteni”, vagy akik menedéket adhatnak.

A fenti kérdéseken túl mindenki hozzátehet – és tegyen is hozzá – minden olyan információt, amelyet fontosnak tart és hajlandó is megosztani. A cél egyelőre az, hogy legyen X számú „fej”, akik rendelkeznek Y dolgokkal.
A megye megnevezése elsősorban azért lenne fontos, hogy idővel (nem sok van) össze tudjak szervezni egy tagozati találkozót.

VI. Hogyan növeljük túlélési esélyeinket?

A tagozati program célja, hogy minél több lehetőséget adjunk egy családnak vagy nagyobb közösségnek a túlélésre. Ha valaki csak annyit megtesz, hogy kályhát épít és kutat ásat, már sokat tett a kiszolgáltatottsága ellen.

Ha egy közösségben valaki megtanul hagyományos módon gyógyítani (gyógynövények, csontkovácsolás, kenés…), már csak súlyosabb esetekben kell külső segítség. Ha egy közösség képes arra, hogy egymást segítse, a bankoktól a „szociális hálóig” minden bilincs lehull róla.

A határ a csillagos ég! A hagyományos paraszti kultúrában minden ember elsősorban paraszt volt: értett a növényekhez, állatokhoz, házépítéshez, de ezen felül mindenki valami többletet adott a közösségnek: bíráskodott, kovácsolt, gyógyított, vagy a lelkeket terelgette.

Mindenki a helyén volt, mindenki a dolgát végezte, mindenki része volt az egésznek, ezért egészséges volt. Nem kell újra feltaláljuk a meleg vizet, a hagyományok felelevenítése mindenben segítséget nyújt.

A népi gyógyítástól az évköri ünnepekig, a piacok szervezésétől a közbirtokosság (erdőbirtokosság, legelőtársulat stb.) működtetéséig minden tudás megtalálható néprajzi gyűjteményekben, vagy a még köztünk élő öregek emlékezetében.

VII. Jövőkép és célok megfogalmazása

- A köztudatba és életvitelbe be kell vinni a túlélés, közösségi önellátás ismereteit.
- Tudatosítani kell, hogy a túlélést a termőföld és művelésének, tiszteletének tudása, a változáshoz való alkalmazkodóképesség, a reziliencia emelése (ezzel együtt a hatékonyság csökkentése) jelenítik meg.
- A közösségi önellátást és túlélést a mindennapok tudatos gyakorlatává kell tenni.
- Világossá tenni a tudóvá válás útját: az ismeretek elméleti és gyakorlati megtanulása, folyamatos alkalmazása, a többieknek való megtanítása. A nagy tudású ember azzal, hogy sokat tud, még nem oldott meg semmit, ha a barátai, szomszédai éhen halnak. Ezt a tényt, a társadalom, ha nem veszi tudomásul, később rossz meglepetések érik.
- Az oktatást minél életszerűbbé kell tenni. Mindenkinek meg kell tanulnia, hogy az őt körülvevő világ nem érte van, hanem részei vagyunk. Ne erőforrásként kezeljük a világot, hanem testvérünkként segítsük!

VIII. Mik az akadályok?

A legfőbb akadály a saját lustaságunk és a belénk csepegtetett kishitűség (kicsik vagyunk, nem engedik, turáni átok stb.) de úgy tűnik a természet – szerencsére - hamarosan nyakon csap bennünket.
A második akadály a belénk nevelt mítoszok, a technikai fejlődésbe vetett hit, a munkahely szükségessége, a nyugdíj, a „tanulj hogy érvényesülhess” hibás mintái.
Az akadályok harmadik csoportja külső: az ISO, a HAACP, a NAV, az EU állítólagos előírásai, melyek ma lehetetlenné teszik egy falu normális működését, de még az egészséges táplálkozást is.

VIIII. Melyek a legfontosabb feladatok?

A legfontosabb a túlélésre készülők összegyűjtése és közösséggé kovácsolása. Erre a természet az esőcseppeket mutatja mintául. Az esőcseppek a tengerből emelkednek fel, és útjuk végén oda térnek vissza.
A földre hulló esőcseppnek önmagában nincs esélye arra, hogy a sok ezer kilométeres utat megtegye, ezért összefog a többiekkel. Az esőcseppek erekké, patakokká duzzadnak, a patakok folyóvá terebélyesednek, így együtt végül elérik a tengert.
Ehhez olyan túlélő közösségekre van szükség, amely a közösségi ünnepektől a kályhaépítő tanfolyamig, a helyi piacoktól a gazdakörökig mindenkinek otthont nyújt, mindenki magáénak érez.

A túlélő közösségekbe vetett hittel:

Magyarok Szövetsége
Túl-Élő Tagozat
Versegi-Herczeg Balázs
alapító
+36208233355
msz.tulelo@gmail.com