Magyar iskolaközpont épül a mezőségi szórványban

Beszélgetés Balázs-Bécsi Attila igazgatóval, történelemtanárral

A szamosújvári Téka Művelődési és Oktatási Központban 93 férőhelyes kollégium működik, ahol 103 gyereknek adnak szállást s a lelki táplálék mellett élelmet a modern konyháról. Sok jó ember elfér egy helyen, jut eszembe a kis udvaron tartott tanévnyitók és zárók alkalmával összesereglett embereket és gyerekeiket látva a fali tablókon. A bejáratnál keresztszülői családfa, a másik oldalon a kollégisták tanulmányi eredményeiket bemutató diagrammák (az anyaország is átvehetné az ötletet). Mindennek megvan a helye e kis építészeti csodában, sőt tisztaság van, sehol egy rongálás, cipőnyom a falon, a hálókba is benéztem! Virágok és számítógépek a folyosón, a terasz ablakában kaktuszgyűjtemény.
Megvan az új iskolaközpont látványterve és dokumentációja, szeptemberben kezdődnek a munkálatok, októberben lesz az alapkőletétele, hisz hál’ Istennek és a magyar államnak köszönhetően most utalták át a második részletét a 40 millió forintnak.

Származási hely: Magyar iskola

Származási hely: Magyar iskola

A mezőségi szórványban kilencven esztendővel ezelőtt is sínylődött a magyarság, akár most is feltehetnénk a kérdést, miért? Nem volt nagy szellemi erő, nem voltak anyagiak, a nemzetiségi területek szállították a szabadelvű kormánypártok szavazatait. A nemzetiségi iskolákra kellett a pénz? Mondhatnánk, de ne mondjuk, legyünk büszkék a sok megvalósult iskolaépítési erőfeszítéseknek, például, hogy Balázsfalván a magyar állam az alsó osztályoktól megkezdve a felső tanítóképző osztályokig kiépítette az iskolát a helyi és környékbeli románoknak, aztán a görög-katolikus egyház fenntartásába adta át, 1907-ig az oktatás kizáróan románul folyt, csak azután (Lex-Apponyi) kellett heti két órában tanulni a magyart, az állam nyelvét. 2010-re Dél-Erdély a legnagyobb szórvány lett. Nem román, hanem magyar! Azóta Balázsfalva várossá fejlődött, van református temploma is, de nincs magyar iskolája, az elmúlt tíz évben a magyar reformátusok száma felére csökkent, 200 körülire apadt, a szülők még beszélik a magyart, de a gyerekeikkel és unokáikkal többnyire csak románul beszélnek. A magyar nyelv fakultatív oktatásának felvetésére a válasz: „az minek”?
Ezért kell magyar iskola a mezőségi szórványba, hogy a magyar lélek ne sorvadjon el, hisz már a városokban is sínylődik a magyar lélek kilencven esztendeje. Ceusescu románosítása és az elmúlt 20 esztendő halvány sikerei után ki beszélhet a magyar lélek halhatatlanságáról? Főleg, ha nem tesz semmit. Ha beletörődött az ágyban párnák közt való lassú halálba.
A szórványban minden nap erőt kell venni és mély levegőt, mert semmiféle fogódzó nincs, de még egy bátorító szót sem sodor arra a nyugati szél: akkor kalapot kell emeljünk egy épülő magyar iskolaközpont előtt, mint meghalt őseink előtt, hogy nem marad por és hamu csupán… Mondják a levágott kéz vagy láb helye sokáig sajog, fáj, a központi idegrendszer még érzékeli, még nyilvántartja. Számon tartja fiait az új magyar kormány kezdve Orbán Viktorral, Hoffmann Rózsával, Szőcs Gézával, de ott van a szellem és a lélek újjáépítésének harcosai közt Révész Máriusz kicsiny serege is.
Szamosújváron magyar iskolaközpont épül a réten, az ezernyolcszázas évek végén magyar líceum épült a volt marhavásár helyén, a magyar állam költségein épült és átadta az örmény-katolikus egyháznak, mint fenntartónak. Az örmény kereskedőkből, hamar örmény-magyar polgárok lettek, de az első világháború után kiürült a fele város (Petru Maior Líceum lett), a második világháború után a város lakosságának kétharmada vette nyakába a világot. A helyükbe zömmel románok költöztek, mert a környező falvakban, akkor is csak szórványmagyarság élt, kivéve egy pár magyar falut. A helyi örmény-katolikusok száma tíz évvel ezelőtt 300 körül lehetett, ma már meg sem merem kérdezni, volt osztálytársam szüleit, Anna testvérét, rokonságát. Emeletes, nagykapus házukat visszakapták, a bal oldali boltjukkal együtt, de a jobb oldali gyógyszertárat, még nem, hiába kérték, valami kárpótlást ígértek érte, közben már az ötödik patikus árulja a boltot, adja tovább. Szamosújvár szimbóluma az örmény-katolikus katedrális nincs kivilágítva, a város vezetősége kérte a plébánost, hogy fizessen a kivilágításért, azt mondta, nem tud fizetni. Azóta nincs is kivilágítva. A római-katolikus templom viszont ki volt világítva, csodálkoztam is az éjszakában, hogy vajon azért, hogy jobban lássák a hulló vakolatot? Másnap megtudtam, hogy a vakolatot nemrég verték le a kéttornyú, főutcai templomról (foltokban) a felújításhoz szükséges 6 millió (régi lejben) hiányzik. Vannak templomok, amelyek teljes kivilágításban szemünk előtt nőnek ki a földből. Hol a világ, a láng az erdélyi magyar magányban? (Takarékoskodni kell a csíkszeredai önkormányzatnak is, olvastam a Csíki Hírlapban. A kormány döntése alapján a második félévi kiadásokat 20 százalékkal kell csökkenteni, az áfaemeléssel ez 25 százalékot jelent Csíkszeredában, ahol több mint 526 utcai világítótestet csavartak ki.) Szomosújváron és országszerte rossz a helyzet, például a köztisztviselők bérét 25 százalékkal csökkentették. Ismerősöm eddig kapott 800 új lejt, most már csak 600 lej a fizetése, ez forintba álszámolva 40 000 forint, ez nagyon kevés, hisz a kereskedelmi árak megegyeznek a magyarországiakkal. Az örmény-katolikus templom halványzöld színe, kivilágítása az elszármazottak lelkében tovább dereng, halványan pislákol, létezik, akárcsak az ottmaradt gyönyörű oltárkép a katedrális zárt helységében: Rubens Krisztus levétele a keresztről festménye, amit még Mária Teréziától kapta hálából a helyi örmény kereskedők, hogy a Habsburg Birodalom költségvetési hiányát egy nagyobb összeggel kisegítették! Ez volt. Ma az van, hogy az örmény-katolikus katedrális bejáratától nem messze a középső virágágyás közepére tíz méteres román hősi emlékoszlopot állítottak, a tetején keresztel. Annyira tengelybe helyezték, hogy eltakarja a templom egész elejét, csak „vele” lehet fényképezgetni. A megmaradt örmény-magyarok fellebbeztek minden magasabb fórumon, hisz törvény van rá, hogy műemlékektől 200 méteren belül nem lehet semmit sem építeni, de nem nyertek meghallgatást. Hogyan tovább Románia? Hagyjatok itt élni a szórványban, vagy már ti is elmenni akarok? Az Adevărul román napilap hasábjain olvasom, hogy Románia egy előzmények nélküli kivándorlási hullámba került. Az elkeseredés olyan nagy, hogy a románok 85 százaléka határokon túl szeretne élni. A legvérmesebbek a Caracas-Severin (Krassó-Szörény) megyében megkérdezett románok, akik 100 százalékban elmennének, és csak 2,7 százaléka maradna az országban a megkérdezett aradiaknak, mert van családjuk, de ők sem hiszik, hogy dolgaik jó irányba fordulnak. Az utóbbi években, több mint 3 millió román hagyta el az országot. A Franciaországból frissen visszatoloncolt cigányok is azt mondták, hogy adandó alkalomkor újra visszamennek.
Jó lesz ez a magyar iskolaközpont, ha Isten és a két állam is úgy akarja.
Jó példák is vannak! Jól volt megrendezve az első öt napos Magyar Napok a kolozsvári főtéren, igaz, a restaurálni elvitt Mátyás szobra hiányzott a négy kapitányával, de a Szent Mihály templomban nagy volt a forgalom és a haranzúgás. Hétvégi programok közül is lehetett válogatni. Kós Károly emléktúrát és Györffy György emléknapot is rendeztek. A Bánffy-palotában három kiállítást néztünk meg. Először volt kiállítva a Kolozsvári Szépművészeti Múzeum anyagából egy felbecsülhetetlen értékű festményekből álló válogatás: Munkácsy Mihály Síró gyerekek, Székely Bertalan Napnyugta (Székely Bertalan a romantikus és történelmi festészet legnagyobb alakja éppen száz évvel ezelőtt, 1910. aug. 22-én hunyt el!), Locz Károly Vihar a pusztában, Ferenczy Károly Csónakkal stb.
A Szent István-napi néptánctalálkozó gáláján egy temperamentumos, színpompás mexikói táncegyüttes mutatkozott be, de pontoztak a görög, a szard és a lengyel táncosok, zenéjüket messzire sodorta a simogató szellő. (Szinte sellőt írtam, az is elkelt volna a nagy melegben, a firissen épült szökőkutak környékén.) Fellépett a szerbiai magyarok Csűrdöngölő néptáncegyüttese, a székely Bojzás, a kolozsvári Bogáncs- , a győri Rába néptáncegyüttes s jó volt a Szarkaláb is. Felszabadultan lehetett reneszánsz táncokat, filmeket nézni. A vasárnapi zárógálán a Kaláka, a Kalapos Jazz Band koncertezett, elhangzott a főtéri színpadon Vivaldi Négy évszak a kolozsvári Transilvania Filharmónia előadásában. Óriási kivetítőn nézhette a közönség az István a király 1983-as filmváltozatát, az összesereglett magyarság családias hangulatban énekelte együtt a jól ismert rockopera dalait, a vetítés végén pedig a Himnuszt énekelték közösen, ami húsz éve előszőr fordult elő a városban.
Bizony eltelt húsz év az úgynevezett rendszerváltozástól, ideje újra belekezdeni az autonómia kivívásába, első lépésként magyar iskola építéséhez! Kolozsvár életének legfontosabb időpontját sem felejtette el (én is megemlítem!), amikor is Károly Róbert királyunk 1316. augusztus 19-én városi rangra emelte. 6 esztendő múlva 700 éves évfordulóját ünnepelhetjük majd, most Kolozsvár 20 százalékos magja jól szerepelt a szórványban (az egykori fejedelmi fővárosban). Vasárnap délután a Monostor felől feltűnt 3-4 román zászlót lobogtató, népviseletben levő fiatal, de aztán az első buszra felszálltak. A 200 román rendőr és csendőr jól vigyázták „Európát”, ez sem egy utolsó szempont.

Balázs-Bécsi Attila 1964-ben született, bajuszos fiatalember, pont most érkezett Kolozsvárról, számtalanszor megtette ezt az utat a megyéhez, hogy engedjék a második magyar kilencedik osztály indítását – akár az elmúlt években – már beszélt az Ana Ipătescu iskola igazgatójával is, aki szívesen befogadná a magyar osztályt, ha a Petru Maior igazgatója nem tenné meg. Időt szakít rám. Beszélgetünk. Kérdésekkel árasztom el. Miután elvégezte a kolozsvári Babeş-Bolyai egyetem történelem-filozófia szakát (A Ceausescu-korszakban a magyar értelmiséget román vidékekre szórták szét.) a 80-as években, kidobták tanítani egy moldovai kis faluba.
20 éve annak, hogy a szamosújvári Petru Maior Líceumba került Attila. Történelmet és társadalomtudományokat tanított 8-9 éven keresztül, közben a 2-es magyar általános iskolában is tanított. Akkor a Petru Maiorban egy új tanár-nemzedék bontogatta szárnyait, például Török Bálint, aki jelenleg Szamosújvár alpolgármestere. Nagy segítséget kaptak Páll Erzsébet és Fejér Dalma tanárnőktől. Elhivatását részben otthonról hozta, de a legjobb leckét, a legszebb értékeket a csíkszeredai Márton Áron Kollégium nyújtotta számára, ahol a tanulók nem elégedtek meg az órán leadott tananyaggal, azon kívül is képezték magukat minden téren, ilyen volt például a Táncház-mozgalom, abban az időben a tiltott gyümölcsnek még jobb volt az íze. Aztán Kolozsváron Kallós Zoltán egyetemista körével folyamatosan járták a falvakat népdal és táncfigurákat gyűjtöttek, lestek el. Kolozsváron is jó tanárai voltak, Csetri Elek, Magyari András és Mircea Ţoca, az utóbbi művészettörténetet tanított neki, ő mondta, hogy az edélyi értelmiségnek 3 nyelven kell tudnia: románul, magyarul és németül. A szász közösség már az I. világháború után felbomlott, addig volt jó, míg saját autonómiájuk saját vezetőségük volt, ma már a szászság szórvány a szórványban. Balázs-Bécsi Attila beszélt a kezdetekről: 1993-ban a Téka Alapítvány intézményesült (ő lett az igazgatója) civil szervezetként indult, miután megvásárolták a Dobos-házat. 2000-ben csatlakoztak a Kallós Alapítványhoz és a szamosújvári református egyház által indított szórványprogramhoz. 2005-ben fogadták be az Emmaus és a Zakariás ház kollégistáit, de megkérte a reformátusokat, hogy még egy félévig tartsák ott a kollégistákat, míg elkészül a konyha. 2006. decemberében meghívta a város magyar értelmiségét, RMDSZ, papok (60 személy), hogy indítsák be a „munkát”, mert csak egy összekovácsolt közösségnek van jelene és lehet „halhatatlan”. 2009-ig az új iskolaközpont tervével minden szinten lobbizott s próbált pénzt szerezni. Török Bálint kérte fel, hogy legyen megyei tanácsos, aki képviselje a Mezőséget, a városiak részéről ő kapta a legtöbb szavazatot. László Attila megyei RMDSZ elnök őt nevezte ki mezőségi alelnöknek. Hosszú küszködés után az iskolaépítést elkezdik most szeptemberben, miután a második részletet is átutalta az új magyar kormány. 40 millióval vághatnak bele! Reméli, hogy az októberi alapkőletételi ünnepségen, talán Hoffmann Rózsa és Szőcs Géza államtitkárok is megtisztelik őket, mondanak pár jó szót. (A felkérések és meghívók kézbesítésében ígértem segítséget. Most őszintén kárhoztatom magam, amiért nem lettem milliárdos!)
Ez a szórványstratégia, ez az intézmény 100 – 150 évre meghatározza magyarságunkat, azt akarja, hogy itt a Mezőségen is meginduljon az élet, akár a Dél-Erdély-i Déván megépült Téglás Gábor Iskolaközpontban, vagy mint a Közép-Erdély-i Bethlen Gábor Iskolaközpontban Nagyenyeden.
Figyeltem Attila arcát, rákérdeztem udvariasan, hogy izgul? „Inkább félelemmel nézek elé, de eddig, amit elterveztem, minden sikerült. Semmilyen személyes ambícióim nincsenek a vezetéssel kapcsolatban, de valakinek ezt is el kell vállalnia. Úgy érzem, végig lehet vinni mindent, kialakult a hosszú évek során. A volt tanítványokból munkatársak lettek, most sokszor ők adnak lendületet nekem, ha ez a közösség nem alakul ki a 90-es években, akkor most sehol sem lennénk! Ezek a fiatalok szakmailag is jól képzettek, rájuk lehetne bízni mindent, hogy ők csinálják. Ilyenek például Timsa Ildikó, Márkosi Klára, Marha Tibor, Póka Enikő, Kulcsár Ildikó, Székely Melinda, Fodor Emőke, Egri Hajnal, Debreczeni Orsolya, Major Melinda, Fodor Zoltán, Budai Annamária, Riti Katica a sor még hosszabb, hisz csak a Kaláka Néptáncegyüttesnek több mint 200 tagja volt és van.” (2010. aug. 18-án, 36-an mentek a budapesti Szent István napokra!)
Azt hiszem én is, hogy az alulról jövő kezdeményezés sokkal célravezetőbb és időtállóbb, mint a felülről kiutalt alamizsna, sültgalamb-várás. Véleménye szerint a barokk épületek, a szobrok, a templomok mind-mind ledőlhetnek, de egy maga erejében bízó, összekovácsolt közösség életképes, szinte halhatatlan, még akkor is, ha nincs számbeli fölényben. Ezt megteremteni volt a céljuk s eddig ez sikerült, a tanulás révén, a táncház-mozgalomban elkezdett munkával és sikerekkel, az elmúlt tanévben több 103 diáknak biztosítottak kollégiumi bentlakást és étkezést, hogy anyanyelvükön tanulhassanak Szamosújváron; tájházat alapítottak, kulturális rendezvényeket szerveznek a szórványban is, sőt a felnőttoktatás is részét képezi a munkájuknak. Nagyon szurkolok nekik, igaz ezzel nem sokra mennek.

Forrás: Szabadság napilap, 2010. augusztus 23., hétfő ( 1.2. 3. 4. oldalon)
Krónika hetilap, 2010. augusztus 23. ( 3. és a 8. oldal)
Adevărul (román napilap, luni, 23 august 2010 (33.oldal)
Táj és forma a magyar festészetben, katalógus (Kolozsvári Szépművészeti Múzeum Kolozsvár aug-szept. 1010.)
Kolozsvári veduták, katalógus (Kolozsvári Szépművészeti Múzeum Kolozsvár aug-szept. 1010.)
Új magyar szó, országos közéleti napilap, 2010. augusztus 18., szerda
Csíki Hírlap 2010. augusztus 13-15. (Alapítva Csíkszeredán 1911-ben)

Elérhetőségük: Fundatia TÉKA Alapítvány Gherla-Szamosújvár 405300-jud. Cluj- Kolozs megye, RO E-mail: teka@teka.ro, becsiattila@teka.ro, Tel./Fax. +40 264 243 198 Weblap: www.teka.ro

2010. augusztus 25. Juhos-Kiss János