Ősi jelképeink

A Magyarok Szövetsége honlapján megjelent „Legősibb nemzeti jelképünk: az árpádházi királyaink zászlója” című írásra szeretnék reagálni, az írásban előforduló tárgyi tévedések miatt.
Árpádházi királyaink zászlója nem a legősibb nemzeti jelképünk, bár kétségtelen tény, hogy nagyon messzi időkbe nyúlik vissza a használata. Erre bizonyságot a Képes Krónika szolgáltat.

III. Bélát (1172-1196) árpád-sávos zászlóval a kezében ábrázolja a művész, de nem ez a legrégibb ábrázolás a Képes Krónikában.

Az 1044-es ménfői csatában Aba Sámuel király vezeti hadait árpád-sávos hadilobogó alatt III. Henrik ellen. (4 vörös és 4 ezüst pólya), valamint az 1074-es mogyoródi csatában Salamon király harcol árpád-sávos lobogó alatt (4 vörös és 4 ezüst pólya) Géza és László hercegek ellen. A Zászló Salamon, a törvényes uralkodó kezében van.

Itt érdemes megjegyezni, hogy bár Aba Sámuel nem volt Árpád-házi leszármazott, mégis használhatta ezt a lobogót, mivel ő is Atilla királytól származtatta magát, de nem a főágon, mint az Árpád-ház.
Atilla fia Csaba Khorasinból (Horezm, Khorezm) nősült és két fia volt: Ed és Edömén. Ed leszármazottai Ügyek, Előd, Álmos, Árpád. Csaba másik fiától Edöméntől származik az Aba nemzetség.

A krónikát lapozgatva felfedezhetjük a Szent Istvánról szóló fejezet kezdő iniciáléjában is az árpád-sávokat. Csakhogy Istvánnál nem a zászlón, hanem a mellpáncél feletti ruházaton. Itt is 4 vörös és négy ezüst sáv (fehér).

A krónika első oldalaira jutva (a legkésőbbi ábrázolástól a legkorábbiig) láthatjuk az Atilla király által a rómaiak ellen vívott cesumor-i ütközetet, ahol az árpád-sávok (4 vörös, 4 ezüst) egy pajzson jelennek meg a magasra emelt Turulos hadilobogó mellett.

Az árpád-sávok használata tehát legalábbis Atilla királyig nyúlik vissza!
A sávok számának rejteki értelméről (4 vörös, 4 ezüst) sokféle nézet kering, mondják, hogy a szövetkezett törzsek számát jelenti. Ez a legkevésbé hihető, ugyanis semmiképpen nem jön ki a nyolc törzs (had). A kabarokat szokták ugyan nyolcadik törzsként emlegetni, de ők eleve 3 törzset alkottak (Varsány, Bercel, Csoba?). A székelyek sem lehettek a nyolcadik törzs, mert ők is három törzzsel szakadtak ki az ősi szövetségből, s telepedtek meg Erdély hegyei között legkésőbb a Kr. u. 670-es években.

Az avarok maradékai is jóval többen lehettek Árpád bejövetele idején, mint egyetlen törzsecske, ezt az avar és a magyar sírok közötti nagyságrendbéli eltérés mutatja az avar sírok javára. Tehát még ha nem is hinnénk el Kálti Márknak, hogy az árpád-sávos hadilobogó már Atilla korában használatban volt, a sávok értelmét akkor sem tudjuk a szövetkezett törzsek számából levezetni.

Másik feltevés szerint a vörös sávok az uralkodót, az ezüst sávok a főúri rendet jelképezik. Ez az elmélet is sántít, mert ebben az esetben egyetlen vörös, és egy jóval szélesebb ezüst sávnak kellene lennie. Ugyan akkor a hadilobogók rendszerint vörös színűek, nem véletlenül.
A megoldás – véleményem szerint - jóval prózaibb a fent vázolt lehetőségeknél. A vörös szín a bátorságot jelképezi, a fehér a hűséget, állhatatosságot. Ennél nagyobb katonai erények nem léteznek.

Az árpád-sávos hadizászló mindig 4 vörös, és négy ezüst sáv váltakozása. Sohasem fordulhat meg a sorrend! Rákóczi zászlaja 4 vörös és 3 fehér sávból állt, a vörös sávokban latin felirattal: „Cum Deo pro Patria et Libertate”, „Istennel a Hazáért és Szabadságért”. Rákóczi zászlója tehát nem árpád-sávos volt, még ha vörös-fehér sávokból is állt.

A nyilas zászlót szintén vörös sáv indítja és vörös sáv is fejezi be. Ennek a zászlónak már politikai tartalma van, a vörös sávok a társadalmi osztályokat, csoportokat jelképezik, úgymint: parasztság, munkásság, értelmiség, a nők-gyermekek-fiatalság csoportja és a fegyveres erők. A zászló közepén, vagy a zászlórúd melletti fél-zászlónyi teli-vörös területben fehér rombuszban áll a nyilas-kereszt, közepében H betű. A nyilas zászlónak van olyan változata is, ahol a sávok függőleges elrendezésűek. A nyilas zászló is csak annyiban árpád-sávos, mint pl. az USA zászlaja.

A trikolór (háromszín) a francia forradalom után terjedt el, 1848-ig nem ismertük. A honvéd seregek zászlói rendszerint fehér vagy világos alapon valamilyen jelvényt tartalmaztak (Legtöbbször az ország címerét, Kossuth-címert stb.), s körben kétszínű (vörös, zöld) fogazattal voltak díszítve).
Legősibb nemzeti jelképeink a Turul, a Szarvas és a Kettőskereszt. Mindhárom Nap-jelkép, illetve a Kettőskereszt a Magyarok Istenének a neve: EGY. A kereszt függőleges szára a Tejutat jelenti, a két vízszintes vonal azt mutatja, hogy a Nap éves útja során kétszer halad át a Tejúton (ráktérítő-baktérítő).

Az egyiptomiak a sólymot Hórusz-nak nevezték, fején Napkoronggal ábrázolták. A sumérok Tur-Ullu-nak mondták, ami Badiny Jós Ferenc és mások szerint azt jelenti: Ifjú Nap. Mi Turulnak vagy Kerecsennek mondjuk, és az ünnepe a mai napig is karácsony első napjára esik (sólyom röptetés). Mint sumer neve is mutatja, ekkor már valóban hosszabbodik a nappal pár másodperccel, a Nap új erőre kap, mintegy „megfiatalodik”.
A Szarvas a szkíta-fajú népek ősi jelképe. Az úgynevezett „állatküzdelmi jeleneteken” féltérdre ereszkedve, hátrafelé tekintve ábrázolják (hiszen év vége van), s rendszerint egy képzeletbeli égi lénnyel, Griffel „viaskodik” – mondják egyes történészek. Valójában az égiek segítik Griff alakban a „haldokló” Napot a sötétség elleni harcában, hogy felerősödve Turullá válhasson.

A Szarvas tehát az „öreg” Isten (Nap, EGY), míg a Turul az „ifjú” Isten sokezer éves magyar szimbóluma.

Koricsánszky Atilla