Szent Korona szertartás Szent László napján a Jakab-hegyen a Pálos kolostor romoknál

Tulajdonképp Gyurcsány Ferencnek köszönhető, hogy 2010. Napisten havának (június) 26-27. napján megvalósult ez az egész Kárpát-medencéből a Jakab-hegyre zarándokokat vonzó rendezvény.

Történt ugyanis, hogy 2006 őszén az őszödi beszéd hatására Zalay Szabolcs azon kezdett gondolkodni, hogyan emelhetné fel lelkileg a Pécsett és a Pécs vonzáskörzetében élőket a kialakult erkölcsi hanyatlásból. Így valósult meg a 2007. év elejétől a KÉP-SOR előadássorozat a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában, melynek törzsközönségében is ott vannak a Magyarok Szövetsége tagjai és támogatói.

A KÉP-SOR előadássorozat keretein belül felkért előadók a magyar Szent Korona legavatottabb kutatói közül kerültek ki, általuk ismerhették meg e legfőbb ereklyénk valódi eredetét, szakrális és világi beavató működését és a magyarság ősi és örök Szent Korona alkotmányát a pécsiek – és előadásaik erősítették meg Zalay Szabolcsban az elhatározást, hogy megszervezze a Szent Korona szertartást.

A szertartás szellemi szervezői csapata Papp Lajos szívsebész professzor úrral végül 12 fősre egészült ki.
Amikor a szertartás napját Zalay Szabolcs főszervező ihlete alapján közvetlen a nyári napforduló, az évkör legfényesebb napja utáni szent királyunk neve napjára tűzték ki, nem sejthették, hogy az Égiek őszies, esős időjárással lepnek majd meg mindannyiunkat.

A nyárnak ezen időszakában elképzelhető lett volna, hogy a virrasztó zarándokok egész éjszaka enyhet adó hűvös szellőért könyörögjenek, és hogy a hőmérséklet 30 °C alá csökkenjen – de most másképp látták jónak Odafönt. Ahogy Papp Lajos szertartásvezetőnk is találóan megjegyezte: az időjárás jó szűrőként működött, távol tartotta a kíváncsi bámészkodókat.

Az összefogás újabb szép példájaként létrejött Szent Korona szertartáson és zarándoklaton részt vett a Magyarok Szövetsége Baranyai Szervezte sok-sok tagja is.

Természetesen a lebonyolításból is alaposan kivettük a részünket: a parkoló autók őrzésétől, a szeretetlakomához felajánlott cipók és bor, valamint a lovaknak szánt széna és víz hegyre való feljuttatásán keresztül, a mozgásukban akadályozottak szállításán is túl tűzifának valót aprítottak, gyertyákat illesztettek a koronaváz megfelelő helyeire, és melegedő sátrat állítottak a Magyarok Szövetsége tagjai. Felajánlották segítségüket még a Nemzeti Őrsereg tagjai is, akik egy régi Csepel teherautóval szállították az embereket, bográcsban teát főztek a fázó virrasztóknak, és a tűzgyújtáshoz szükséges területeken eltávolították, majd a reggeli tereprendezés során helyükre illesztették a gyeptéglákat. A Magyarok Szövetsége baranyai megyei elöljárója személyesen szállította a helyszínre a legfontosabb vendégeket, továbbá a Duna Televízió Dunatáj című műsorának műsorkészítő stábját is.

Hét helyszínről, Cserkútról, Hetvehelyről, Kővágószőlősről, Mánfáról, Püspökszentlászlóról, Mecsekszentkútról és Pécsről indultak zarándoklatok a Jakab-hegyre, ahová este 7 és 9 óra között kellett megérkezni. A hideg szél és az egész napos esőzés ellenére is több százan kapaszkodtak fel a csúszós, sáros hegyoldalakon, hogy részt vehessenek eme felemelő szertartáson.

A háromévnyi készülődés a nagyjából 33 előadással mind erre az egy napra készített fel bennünket: a szervezőket, a szentek megszemélyesítőit és a zarándokokat egyaránt.

Megérkezésünkkor még reménytelenül esett, és néhányan aggódtak: vajon mindent elmos majd az eső?

Szürkülettől megkezdődött a virrasztás az erdélyi Mag-Rend-Szer csoport dobolásával és énekével. Majd csendesedéssel, később a szittya ősöktől napjainkig példát adó eleink megidézésével folytatódott a műsor Pilári Gáborék élvezetes, ízes, helyenként tréfás népi előadásában.

Ahogy besötétedett, melegedő tüzek, fáklyák, gyertyák gyúltak mindenfelé – fokozva a családias hangulatot az éjszakában. Papp Lajos professzor Magyar kálváriája után a közösen elmondott szent olvasó következett, majd pirkadatkor elérkezett a Szent Korona szertartás ideje.

Maga a szertartás arra hivatott, hogy a Szent Korona működtetése által fényt hozzon testileg-lelkileg-szellemileg kizsákmányolt és nyomorúságba kényszerített magyar nemzetünknek.

Pap Gábor művészettörténész és koronakutató javaslatára rendezték az első ilyen szertartást, még 1980. december 31-én – miután az USA visszaadta a magyar nemzetnek a Szent Koronát. Azóta szinte minden évben rendeztek valahol hasonló misztérium-játékot.

A Szentkoronán 19 zománckép található. Ezek közül 16 szentet, 3 pedig isteni személyt, ábrázol: őseink eredeti (nem judeo-)keresztény hitének Szentháromságát – Mennyei Atyánkat, Mennyei Édesanyánkat és a Fiút, Jézust. A misztérium-játék során a 16 nem isteni személyt az adott szentekkel azonos nevű emberek testesítik meg. Az a koronatest, amelyben 16 felnőtt ember elfér, nem maga a Szent Korona, csupán zománcképeivel kirajzolt programjának energetikai másolata, amit ez a 16 magyar működtet a szertartás során. Míg a szentek megtestesítői egyesével elfoglalják helyüket a koronavázban, a folyamat két energiakört ír le a Szent Koronában.

A magyarok Istene mégiscsak örömét lelhette szeretet-közösségünk Szent László napi imáiban, mert mire a szentek megtestesítőinek fehéringes sora felsorakozott a sok száz gyertyával kivilágított koronaváz előtt, elállt az eső.

Papp Lajos szertartásvezetőnk egyesével szólította a szentek megszemélyesítőit, hogy foglalják el helyüket a fénykoronában: „Szólítunk téged – Szent Péter apostol! Jelenj meg, és hozz fényt elsötétült világunkba!” Majd, miután a koronában valamennyien átadták az Égiek üzeneteit, a háromszori „Jöjj és lásd!”-hoz, ki-ki a koronából kilépve a saját nevét mondva személyes, a magyar nemzet üdvére megfogalmazódott kéréseit tárta elénk. Ez után Papp Lajos vezetésével valamennyien hitvallást tettünk a Szent Koronának.

Szertartásunk szent helyen és szent időben történt – és a műsorrend szerint az egyetemes istentisztelet következett, melyhez a kelő Nap fénye szolgáltatta volna a megerősítést.

Amíg a Pálosok magyarországi tartományfőnöke, Bátor Botond és Bogdogán László görög katolikus lelkész közös istentiszteletüket tartották – oltárukat a sok száz gyertya fényétől ragyogó Szent Korona előtt állítva fel –, addig páran elhagytuk ezt a teret, és inkább a Pálos romok körül tettünk három kört.

Ekkor lettünk figyelmesek a következő jelenségre. A mise alatt köd és homály ereszkedett a szertartásterületre – de kizárólag csak arra. A fent említett lelkész úr épp a „veszélyes új-pogányságtól” óvta a közösséget… És a Nap csak nem akart felkelni…

Méltó válaszképpen a mise után a „pogányok” dobolással és kürtszóval oszlattál el a közénk telepedett ködöt és homályt…

Miután kivilágosodott, a kenyérrel és borral költött szer-etet-lakoma következett: Jézus példáját követve hatalmas kosarakból osztottuk a megáldott kenyeret és bort a legkitartóbb zarándokoknak.

A Jakab-hegy tetejéről végül lelkünkben megfényesedve tértünk vissza a „lenti” világ sarába.

Szabó Lilla Gabriella – MSZBSZ